Az �jszaka s�t�t leple elnyelte az �t sz�l�n sorakoz� kerteket �s h�zakat. A legt�bben m�r visszavonultak otthonukba, ahol biztons�g �s meleg v�rta �ket, ellent�tben a h�v�s �szi sz�llel odakint. Csup�n n�h�ny r�gi g�zl�mpa ny�jtott n�mi f�nyt �s ez�ton seg�ts�get a t�j�koz�d�sban azok sz�m�ra, akik b�rmi okb�l is ki akartak volna menni a rideg �jszak�ba. N�h�ny bog�r neszezett az am�gy csendes �jben, az utols� napjaikat �lvezve miel�tt elrejt�ztek volna a k�zeled� t�l el�l vagy elpusztultak volna.
�ktelen�l nyikorg� zaj k�zeled�se t�rte meg az utca b�k�j�t, mire egy addig a ker�t�s tetej�n b�k�sen pihen� macska leugrott a magasb�l �s a s�t�tl� h�zak rejtek�nek ir�ny�ba menek�lt. A nyikorg�s egyre hangosabb� v�lt, s egy k�cos haj�, foszlott ruh�j� n� t�nt fel egy r�gi babakocsit tolva. Szeme alatt s�t�t karik�k �ktelenkedtek, ajkai sz�ntelenek voltak �s kicserepesedtek, betegesen lesov�nyodott teste pedig er�tlennek l�tszott. Nem �gy t�nt, hogy a babakocsi fel�l �rad� b�zt �szrevenn�.
Mikor az egyik s�t�tl� ablakban egy arcot l�tott felt�nni, odakapta pillant�s�t �s megtorpant. A h�z meleg�ben tart�zkod� alak gyorsan beh�zta a f�gg�nyt �s elt�nt, mintha ott sem lett volna.
- K�rem – sz�lalt meg a n� reszel�s hangj�n, m�g mindig az ablakot b�mulva, mintha az el�bb ott l�tott illet� hallhatta volna –, seg�tsen! A gyermekem �hes.
V�rt p�r pillanatot, majd el�re fordult �s tov�bb indult a sz�rny� nyikorg�s k�s�ret�ben.
- A gyermekem �hes… – motyogta el�remeredve. – A gyermekem �hes…
H�sz h�z el�tt haladhatott el, mikor l�ptek zaj�t hallotta meg a k�zelb�l. Ism�t megtorpant, ezzel megszak�tva a babakocsi zaj�t, s felpillantott a szembej�v�re. Az alak egy magas f�rfi volt, aki hossz� fekete ballonkab�tot �s bakancsot viselt. Arc�t a kab�tja alatt l�v�, szint�n fekete pulcsi kapucnija �rny�kolta el. Nem r�g k�lt�z�tt a k�rny�kre, �s minden ott lak� fura alaknak tartotta.
- K�rem… – suttogta a n�, mik�zben szemeit kid�llesztve b�multa a k�zeled� f�rfit, aki m�r j�l tudta mit fog hallani ezut�n. – Seg�tsen… a gyermekem �hes.
Mint minden eddigi alkalommal, a f�rfi most is meg�llt, s el�vett egy szalv�t�ba gondosan bebugyol�lt pog�cs�t, melyet �tny�jtott a n�nek.
- K�sz�n�m – rebegte a t�bolyodott n�. – Tudja, �n megpr�b�ltam, �n igaz�n pr�b�ltam magam megetetni, de…
- Tudom – sz�lalt meg a f�rfi m�ly hangj�n, �nmag�t is meglepve. M�g sosem v�laszolt a n�nek ezel�tt. – M�r elmondta. Csak egye meg a pog�cs�t.
- De a gyermekem…
- A gyermeke nem �hes – v�gott k�zbe a f�rfi, s arc�n fintor ter�lt el; most, hogy megsz�lalt, k�nytelen volt leveg�t venni miel�tt tov�bb haladt volna, emiatt pedig meg�rezte a babakocsi fel�l �rad� b�zt.
- De… �hes… – hebegte a n� nagyra ny�lt szemekkel.
- A csecsem�k s�rnak, mikor �hesek. Az �n� nem s�r. Am�gy sem tudn� egy pog�cs�val megetetni.
Csend borult r�juk egy pillanatra, ami sokkal hosszabbnak t�nt sz�mukra, mint amilyen val�j�ban volt. Csup�n a rovarok neszez�se volt hallhat� ahogy n�m�n �lltak egym�ssal szemben. V�g�l a f�rfi ism�t sz�ra nyitotta sz�j�t:
- A gyermeke m�r n�gy napja halott.
A n� sz�tlanul b�mult r�, minden reakci� n�lk�l.
- Sajn�lom – tette hozz� a f�rfi, majd tov�bb indult, mag�ra hagyva a t�bolyodott n�t a babakocsival a komor �jszak�ban.