Halk zih�l�s t�ri meg az �jszaka csendj�t. A helysz�n egy �res, teljes s�t�ts�gbe borul� szoba. Ahol r�gen egy cser�pv�z�ban m�vir�g �llt poshadt v�zben, m�r csak egy t�csa eml�keztet a r�gi t�rgyra �s a helyis�g k�zep�n fetreng� l�ny b�r�be �gyaz�dott szil�nkok. A falakr�l elt�ntek a k�pek. A b�torokat mind elhurcolt�k, vel�k egy�tt az �sszes bizony�t�kot a m�ltr�l. Befalazt�k az ablakot… befalazt�k, ezzel elv�ve az utols� rem�nyt is.
A l�ny jelenl�t�re csup�n a liheg�s�nek hangja utal. Szakadtak a ruh�i, fekete haja, mi egykor irigyl�sre m�lt�an ragyogva hullott v�ll�ra, ez�ttal k�cosan a fejb�r�re tapad. K�rmei repedezettek a padl� karmol�sz�s�t�l. Ruh�i szakadtan l�gnak test�n, a cafatok m�r alig takarj�k porcel�nfeh�r b�r�t, melyet most z�z�d�sok nyomai tark�tanak. De ez m�r mindegy – �gyse l�tja m�r senki. Hisz mind elmentek. A l�ny egyed�l maradt.
Az eml�kek l�tez�s�t csak az elm�j�ben vill�dz� k�pek igazolhatn�k, melyekben m�r � maga sem biztos. Tal�n csak k�pzeli �ket… tal�n nem is l�teznek… nem is l�teztek soha. Hov� t�nik mindaz, ami az �letet jelentette? Mi�rt v�lik �ress� a vil�g, melyben eddig �lt? �s mi�rt mennek el mindazok, akikre valaha sz�m�tott?
- Nem is l�teztek – s�gja egy hang a fej�ben. – Sosem voltak itt. Csak k�pzelted, �s kifestetted ezt a vil�got. Most pedig sz�nalmasan �sszet�rt�l.
A l�ny felzokog, �rzi a f�jdalmat, s tudja, hogy v�ge. V�ge annak, ami nem is l�tezett. V�ge, �s senki sem fog t�bb� eml�kezni r�. Elt�nik, ak�r a szoba belseje, �s nem lesz bizony�t�k az egykori l�tez�s�re.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s