Itt-ott bódék állnak, kisebb sátrak, egy színpad, s rögtönzött vidámpark. Torz műmosoly, mi az árusok arcán ül, mű az áru, mű a kedvesség, mégis embertömeg zsibong mindenütt. A légies, súlytalan vattacukrot oly könnyedén adják el a naiv, ártatlan gyermekeknek, mintha nem csupán felfújt, ízesített levegő lenne. A hullámvasútnál és a körhintánál pénzért árulják a boldogságot, s úgy tesznek, mintha az a pár, kósza pillanat életünk csúcsa lenne. A gyerekek anyjuk ruháját húzzák-vonják, hogy ők is kapjanak arcfestést, mert az olyan szép! Csak kár, hogy ők maguk nem látják. Nekik van, mégis kimaradnak belőle, hisz ez is csak arról szól, mint bármi más.
Néhányan be-, mások kifelé sietnek a vigasságból. A parkoló autók ellepnek minden apró szabad helyet. Tolongás mindenütt. Régi, koszos autó indul el a parkolóból. A mocskos utakon kavarogva indul haza az utasait hordozva. Tömött, forgalmas utak és kereszteződések hálózzák be a várost. Néhány zugban piszkos, mosdatlan ember sírdogál, szakadt ruháit maga köré tekerve, az élet terhét hordozva. A járókelők undorodva kerülik őket méterekre - nem jut eszükbe, hogy pár hónap, s ők is egy sikátorban végzik, tekeregve, akár egy haldokló féreg, kuncsorognak majd minden falat kenyérért. A város porából szörnyforma kerekedik légiesen a házak fölé, s szmog képében elborít mindent.
Egy ablakból a sötét alak csendben figyeli az emberi életek folyását, s lelkében egy gusztustalan, őrjöngő vigyorral azt gondolja, övé minden. Hatalom. Pénz. A városi nép üres szemmel megy előre, a látvány, a kép már nem fészkeli agyukba magát. Ahhoz túl sötétek. Ilyen sötétséget az emberi agy már képtelen felfogni. A naiv, nevető gyermekek ezúttal sírás hangjával töltik be a lakások ürességét. A fájdalom mindenen áthatol, ajtókon, falakon, kilométereken... Nincs akadály. Az emberek lelke halott. A gyermekek sírnak a jelen miatt, a fiatalok zokognak a jövőjükért, a felnőttek pedig haldokló szívvel kilehelik utolsó reményeiket, melyet gyermekük sorsába vetettek. Minden értelmetlen. Semmi sem jó. Mindenki utcára kerül, csak pár, hataloméhes, gusztustalan, torz mosolyú démon pillant le fölényesen a vérben hempergő népre, s nem bánkódnak eladott lelkük miatt. Mindenki halott. Minden szomorú. Minden fájdalomban ég. Mindent elborít a pokol tüze.
Mindennek vége.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés