A szobában egészen addig csend honolt, míg be nem robbant egy bizonyos kékhajú arrancar.

- Héé, húzzunk már valahova, unatkozom!

- Ne üvölts! – szisszentem fel a szoba közepén ücsörögve, ugyanis alaposan felidegesített Grimmjow folytonos hangoskodása.

Válaszképp a kékhajú közelhajolt az arcomhoz, és artikuláltan odasúgta:

- Menjünk valahová, vagy kinyírlak!

- Nem sok kedvem van hozzá – dörmögtem unott fejjel. – Sokkal jobb lenne üldögélni, és sörözni egy jót.

- Tegnap is ezt csináltuk.

- Nem érdekel.

- Persze, mert te két sör után becsiccsensz! Úgy könnyű élvezni!

- Jó-jó, hova akarsz menni?

- Hmm. Egy kis bulizás jól esne – nyalta meg ajkát Grimmjow.

- Már megint? – sóhajtottam.

- Na jó, fogd be, megyek nélküled!

- És viszed Ichit, hmm? – rángattam szemöldökömet.

Grimmjow puffogva kivonult a szobából. Magamban visszaszámoltam tíztől nulláig, majd mikor az utolsó számhoz értem, vigyorogva néztem a kékhajút, aki mérgesen behajolt az ajtón.

- Rendben, sörözzünk!

 

Grimmjow sose hitte volna, hogy egyszer ilyen irányba kanyarodik az élete. Őszintén szólva, nem tudta megmondani, hogy örül-e ennek, vagy sem. Tenni mindenesetre semmit sem tudott a jelenlegi helyzet ellen.

Súgó Még nincs hozzászólás.