A szob�ban eg�szen addig csend honolt, m�g be nem robbant egy bizonyos k�khaj� arrancar.

- H��, h�zzunk m�r valahova, unatkozom!

- Ne �v�lts! – szisszentem fel a szoba k�zep�n �cs�r�gve, ugyanis alaposan felideges�tett Grimmjow folytonos hangoskod�sa.

V�laszk�pp a k�khaj� k�zelhajolt az arcomhoz, �s artikul�ltan odas�gta:

- Menj�nk valahov�, vagy kiny�rlak!

- Nem sok kedvem van hozz� – d�rm�gtem unott fejjel. – Sokkal jobb lenne �ld�g�lni, �s s�r�zni egy j�t.

- Tegnap is ezt csin�ltuk.

- Nem �rdekel.

- Persze, mert te k�t s�r ut�n becsiccsensz! �gy k�nny� �lvezni!

- J�-j�, hova akarsz menni?

- Hmm. Egy kis buliz�s j�l esne – nyalta meg ajk�t Grimmjow.

- M�r megint? – s�hajtottam.

- Na j�, fogd be, megyek n�lk�led!

- �s viszed Ichit, hmm? – r�ngattam szem�ld�k�met.

Grimmjow puffogva kivonult a szob�b�l. Magamban visszasz�moltam t�zt�l null�ig, majd mikor az utols� sz�mhoz �rtem, vigyorogva n�ztem a k�khaj�t, aki m�rgesen behajolt az ajt�n.

- Rendben, s�r�zz�nk!

 

Grimmjow sose hitte volna, hogy egyszer ilyen ir�nyba kanyarodik az �lete. �szint�n sz�lva, nem tudta megmondani, hogy �r�l-e ennek, vagy sem. Tenni mindenesetre semmit sem tudott a jelenlegi helyzet ellen.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.